 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
|
 |
 |
2009. december közepén befejeződött az országos önkéntes motivációs kutatás adatfeldolgozása, melynek végső eredményei ez év márciusára várhatók.
Az adatfelvétel során számos olyan, a hazai önkéntes-szektort is érintő - általános és egyedi - problémákkal találkoztak a kutatók, amelyeket fontosnak tartanak megosztani másokkal, így pl.
- az eltérő szakmai, kutatói és a szervezeti szóhasználat az önkéntes tevékenységre,
- ki az "igazi" önkéntes?,
- az önkénteseket foglalkoztató szervezetek bejelentkezése,
- önkéntesek a "számok" szerint
- "alul- vagy túlkutatott -e" a hazai nonprofit szektor?
Az adatfelvétel eredményeképpen 235 szervezet 2502 önkéntesének kérdőívét dolgozták fel.
1. Az önkéntesség értelmezése
Az önkéntesség körül értelmezési- és fogalomzavar tapasztalható: A szakmai, kutatói és a szervezetek mindennapi, gyakorlati szóhasználata eltér egymástól. Míg a szakmai, kutatói szóhasználatban inkább az „önkéntesek foglalkoztatása" kifejezés terjedt el addig a szervezetek többsége - tapasztalataink szerint - az „önkéntes segítők segítségét igénybe venni" megfogalmazást tartotta magára nézve érvényesnek. Az eltérő fogalom- és szóhasználat több félreértésre adhat okot, illetve megnehezíti a kommunikációt az önkéntességgel különböző formában foglalkozók között. Van-e, és mi a jó kifejezés az önkéntes szervezeti tevékenységre?
Előfordul a „nekünk »csak« alkalmi önkénteseink vannak" szóhasználat. (pl. akiknek segítségét nyári táboroztatásnál veszik igénybe, vagy egy-egy rendezvény, akció szervezésénél.) Ki az „igazi" önkéntes?
Gyakori válasz volt a megkeresett szervezetek részéről: „mi nem vagyunk »bejelentett« önkéntes foglalkoztató szervezet". Ennek a zavarnak az oka vélhetően abból eredhet, hogy az önkéntes törvény értelmében az önkénteseket foglalkoztató szervezetek bejelentkezhetnek az SZMM-be egy listára és ennek alapján a szervezetek költséget írhatnak le úgy, hogy közben önkénteseiket is honorálni tudják (utalványokkal, útiköltséggel) legálisan. Vannak szervezetek amelyek számára ez fontos, és éltek ezzel a lehetőséggel, míg mások nem.
2. Önkéntesek a számok szerint
Az adatfelvétel másik fontos tapasztalata volt, hogy nagyon nehezen tudták megszólítani és elérni a községi, valamint a sport-szabadidős szervezeteket, illetve önkénteseiket a kutatás során. Sok szababidős szervezettől kaptak olyan választ „mi nem olyan önkéntesek vagyunk"- és valóban, ezek az önkéntesek csak papíron és a statisztikákban léteztek. Pedig a kutatási mintába csak olyan szervezetek kerültek be, amelyek 100-150 önkéntest jelentettek az évente kitöltendő statisztikai nyilatkozatban. Úgy látjuk, a szektor más jellemzők (területi eloszlás, bevételek megoszlása, szervezeti professzionalizáció) tekintetében is leírható megosztottsága az önkéntes-szektorban is érvényesül. Vannak szervezetek - függetlenül a szervezet méretétől -, amelyek aktív és élő önkéntes-hálózatokkal rendelkeznek, míg mások esetében ez csak formális.
A tapsztalatokat összegezve úgy tűnik, hogy szükség lenne az önkéntes-statisztikai nyilvántartás újragondolására. Másrészt, széles szakmai és szervezeti körben meg kellene vitatni egy önkéntes-szervezeti kamara kérdését, amely szakmai védernyője lehetne a ténylegesen önkéntesek foglalkoztató szervezeteknek.
Forrrás: http://www.volunteermotivation.hu/
Minőségbiztosított szervezet.
