6 óra 59 perc

A csörgőóra érettségi után gyakorlatilag egy tiltott tárgy lett az életemben. Minek is korán kelni a pihenés és felüdülés évszakában. Ez az évszak diáknak a szórakozásé. Ilyenkor hosszan lehet aludni, szépeket álmodni, és a reggeli helyett ebéddel kell kezdeni a napi étkezést.
Természetesen ez most sem lett volna másképpen. A nyári reggeli álmom általánosan hozzátartozó eszközei, mozzanatai: háváj-didzsi, haverok-buli-fanta, hűvös kóla, rozé fröccs, pofa sör stb. ezen a reggelen is kitöltötték a harmadik REM-fázisomat. Az utca csendes volt, csak egy permetező trakesz zúgott egy távoli dűlőúton. Tehát minden úgy tűnt, hogy ez is egy átlagos nyári reggel lesz.

7 óra 00 perc

Sajnos a nyári hajnal „Tiszai csendjét" és a koktélokkal, táncos lányokkal teli diszkós álmomat megtörte a nem várt gnóm telefoncsörgés, ami az egy hét táborozást nyitotta meg. Az utolsó TEDOT is elérkezett, ami kicsit másabbnak ígérkezett, mint az eddigiek. Legalábbis nekem az utolsó, Gábornak és öcsinek pedig egy a sok közül.

7 óra 47 perc Szekszárd, vasútállomás

Elindul velünk az orosz motorvonat /Uzsgyi/. Gábor éppen az orosz feliratokkal küszködik, míg anyáink a könnyeiket mossák arcukról. Elküldték a gyerekeket velem... Ekkor jöttek rá, hogy nem tanultak a gyermekmeséből: kecskére nem bízzuk a káposztát.

8 óra 55 perc

Az InterRégiós utazásnak hamar vége lett, hiszen Sárbogárdon át kell szállni. Felkészült és figyelmes csapatunk után a kalauz hozta Bálint sapkáját..."Bálint nem igaz, hogy két táskád van és egy sapkád, arra sem tudsz figyelni". Hamarosan Budapest déli pályaudvar következett. A 2-es metrón Tarcsa Zsuzsa már Széll Kálmán teret mondott be. Hiába, a nagy menetSzéll miatt érdemes volt egy természeti jelenségről nevet kapó pénzügyminiszterről elnevezni a Moszkvát. Pár megálló és elértük a keleti pályaudvart. Itt öcsém életében először csodálhatta meg 15 centiről a guberálás szépségeit, melyet egy szürkekabátos öregúr mutatott meg neki. Természetesen rögtön összefutottunk szekszárdi ismerőseinkkel is, akik Prágába indultak sörözni. „Én miért nem oda mentem????".

11 óra 10 perc

Végül felszálltunk a Kamilla IC-re, ahol random helyválasztásba kezdtünk. Egy 4 üléses, asztalos hely megfelelt, hiszen a mi helyünkön is ültek. Természetesen ez nem a pécsi IC, hiszen 5 perc múlva már a vonaton hatalmas galibát kevertünk azzal, hogy nem a helyünkön ülünk. A kék sarokban a helyjegy szolgáltatásával egyetértők, piros sarokban az „ülj a helyedre ba*ki, mert sznob vagyok" csapat. Sajnos a piros sarok kiütéssel nyert, ezért mi a faluról gyüttünk és a „nem mindegy hová ülünk" kategória vesztesei közé sorolhattuk magunkat.

13 óra 58 perc Szerencs állomás

Szerencs állomás, Szerencs állomás, köszöntjük kedves utasainkat. A vasútállomáson ingyen csokoládét osztanak kedves önkénteseink. Na persze, meg ingyen cseh sört... áprilisi poén. Elérkezett utolsó átszállásunk Magyarország egyik legismertebb településfűzére felé: Bodrogolaszi, Olaszliszka stb. Gábor két kézzel fogta a csomagjait, de végül Sárospatakon épségben leszállhattunk.
Ahogy kiléptünk az állomás épületéből elkezdett esni az eső és gyakorlatilag in medias res elmondhatom, hogy szinte csütörtök reggelig napot sem láttunk. A szervezőbrigád felkészült a fogadásunkra, autóval kijöttek csomagjainkért, köszi utólag is!  Beköltöztünk szerény hajlékunkba, ami a várt méretnek csak a gyökét tudta biztosítani, de jóval előnyösebb volt, mint a sátor.

21 óra

Éjszakai verseny rajtja. Öcsi, Gábor és Én szkafanderbe öltözve vágtunk neki a dagonyának. A kissé hosszúra sikeredett éjszakai túrán már minden rendező és az egész napot átutazó diákcsapatok is a fáradtsággal küszködtek. Voltam én már esős versenyen, tudtam mire számíthatok...azaz azt hittem tudom, de ekkora sarat utoljára akkor láttam, mikor a kertből lehozta a felhőszakadás a fölösleges termőréteget. Elindultunk, futottunk, nyomtuk a versenyt. Az első időmérők 50 méterrel feljebb ültek, 5 percig fölösen kerestük őket. Persze ez még nem is lett volna gond. 15 percet siettünk így is. Közben az időmérő elhelyezkedése megzavart engem és a négyes pontot le sem szedettem Gáborral, hiszen az biztos tévesztő. 10 perc hegymenet után rájöttünk, hogy az jó bója volt. Visszafutás, sötét erdő, egyedüllét, vérfarkasok. Visszaidéződött a reggeli álmom: táncos lányok, haverok-buli-fanta, rosé fröccs, hideg sör......visszafutás, sötét erdő, MIT KERESEK ÉN ITT??? Miért nem Prágában sörözök????
23 órára elértünk az ötös pontig. Érzéssel, elsőre rátaláltunk, miközben nadrágunk teljesen felázott, GORE-TEX-es bakancsomban pedig már állt a víz. Az eső pedig csak szakadt. Tulajdonképpen be kell vallanom, hogy a következő 15 percben sikeresen elvesztettem azt is, hogy hol vagyunk. Csak az járt az eszembe, hogy mi a francot csináljak, mert napsütést azt nem tudok....
Elértünk egy sziklás részt, hiszen a turistajelzéseket átfestették, és természetesen mi a rossz jelzésen haladtunk tovább. Ott egy gyerekcsapatot visszafordítottunk, és úgy gondoltuk, hogy nekünk is jobb lesz ezt az egész küzdelmet a természettel befejezni.

2011. június 4-e 0 óra 25 perc

Három szétázott ember sétál a pataki éjszakában. Egyikük ázva, a másik fázva, a harmadik medve.... Letussoltunk, átgondoltuk Gyula utolsó szavait: „Ha nem nyeritek meg, akkor nem jöhettek haza, költözzetek Ukrajnába, valahová Csernobil környékére". National Geographic-os ismereteim alapján Pripyat település 40ezres szellemvárosa jónak tűnhetett szállásnak, de álmaimban miért kell egy sugárfertőzött településen szállást keresnem, mikor álmodhatnék a táncos lányokkal, a haverok-buli-fantával, a hideg cseh sörrel?

2011. június 4-e 9 óra 30 perc

Az éjszakai verseny kipihenése után reggelihez készülődtünk. Az utolsó csapatot 8 óra 30-kor hozták vissza Sátoraljaújhelyről. Nekik biztosan jól tellett az este. Az egyik szervező még az utolsó telefonálásuk alkalmával azért óvatosan rákérdezett, hogy „ugye még az országban vagytok?" :-)
Az elméleti versenyre nem készülve nem is tudtuk, hogy mire számíthatunk. Végül az erdei „minta" mókust és Presser Gábort kellett felismerni, ami egy ötödik helyet hozott csapatunknak. Ez az éjszakai keserves 15-ből 11. helyezés után felüdülés volt.

2011. június 5-e 8 óra

Elindultunk a nappali versenyre. Öcsémnek nyomatékosan megmondtuk, hogy nem jöhet velünk. A rendezőség mindenre fel volt készülve, egész délelőtt vigyáztak rá. Köszi ezért is. A Gábor-Patrik duó az elején nehezen indult neki a hegynek, hiszen gyakorlatilag patakká változott az ösvény, amin másztunk fölfelé. Lábunkon sportcipő, hiszen bakancsunk tiszta víz volt még. Bár mondjuk a sportcipő is 5 perc után hasonló állapotban volt. Főleg, mikor Gábor egyszer hirtelen azt jelentette ki, hogy innen már át tudom ugrani a pocsolyát. A következő hang egy összefonódó „áááááá - placccs" volt, ami után rám több víz került, mint amennyi a gödörben maradt.
A nappali pálya könnyebb volt jóval, mint az éjszakai. Emelt C-s pályának mondhatnám. A totó kitöltésénél viszont gondjaink voltak, hiszen nem hittük, hogy a tanösvény tábláiról minden leolvasható. Édesanya készségesen válaszolt a kérdéseinkre:
Patrik: Akkor nézd meg légyszi, hogy a Long-erdőben élnek-e foltos szalamandrák
Anya: Lomberdő, nézem is
Patrik: Nem lomberdő!!!!!! Long-erdő....
A Totó sikeres kitöltése után hamarosan el is érkeztünk az utolsó feladathoz, mely egy irányfésű volt. Láttunk egy stekket a fán, de a kezdő bója csak 60 méterrel lentebb volt. Onnan kezdtük el számolni a lépést, de a végére még tyúklépésben is a célig beértünk volna. Gyorsan szóltam is, hogy valami baj van a feladattal. Kiderült, hogy rossz helyre rakták a bóját, hiszen a stekkhez kellett volna. A feladatot természetesen jóváírták nekünk a kis segítség miatt. Mondani sem kell, hogy az évek és a rutin segítségével a G-P duó fölényesen nyerte a nappali tájékozódási versenyt.

2011. július 6-a 8 óra 30 perc

Este már eldöntöttem, hogy mivel mára kánikulát ígértek papucsban vágok neki városismereti versenynek. A két cipőm elázott, a rossz időben meg sem tudott száradni. (A kánikula bejött, csak Sárospatakon volt rossz idő ismét.) El is indultunk a rajthoz, de amint megkaptuk a feladatsort elkezdett szemerkélni a már-már szokásossá vált eső. Az első 20 perc után úgy voltunk vele, hogy feladjuk, mert ez rettentő. Öcsi is pólóban, Gábor is pólóban, én meg papucsban tolom, nem jó ez így. 10 órára kellően lefagyott a lábam és végül is mivel már nem éreztem, ezért mindegy volt már. Emőkétől öcsi kapott egy kabátot, köszi ezt is.
13 órára adtuk le a papírunkat, jóval hamarabb beérkeztünk, a 4 órás szintidőt ki sem töltöttük. Megettük a jól megérdemelt hamburgert és a végén a 80 literes bojlerből kifogyasztottuk az összes meleg vizet. A városismereti verseny jól tellett az eső ellenére, a csapatok már felszabadultabbak voltak, segítettük egymást.
Természetesen mondani sem kell, hogy amikor leadtuk a papírunkat, elállt az eső. Sajnos kora este újra eleredt. Amikor most este fél hétkor ezt írom, már eldöntöttük, hogy száraz cipő hiányában nem futunk neki a teljesítménytúrának. Öcsi éppen Morcheeba zenéjén alszik (három órát valahol nőkkel töltött, biztos lefárasztották), Gábor éppen EU-s kérdőívet tölt ki. Gyula pedig azt hiszem Pripyaton keres nekünk egy kevésbé gamma-sugaras 50m2-es garzont. Köszi előre is neki a segítséget.:-)

21 óra 40 perc

Nekivágtunk a kocsmának. Az idegi állapotomat mutatja, hogy mikor Bálint a sár felé haladt, akkor már csak annyit tudtam kinyögni, hogy „vigyázz bele pocsolya".
Sárospatak belvárosa 25 perces sétára volt a tábortól. Persze Gábor és Öcsi csak Bambit kapott volna, ha találtunk volna egy szimpatikus helyet. Inkább csak a vonatjegyeket vettük meg. 23 órára vissza is értünk a táborba, éppen takarodóra. Farkas Peti fészbúkon érdeklődött Gábortól, hogy valóban ilyen kockák vagyunk-e, hogy két laptoppal, két fényképezővel, külső vinyóval és mobilnettel érkezünk egy túratáborba. :-)

2011. július 7-e 8 óra

Reggeli után vagyunk, a nap végre kisütött. Éppen a fürdőbe készülődünk, Bálint és Gábor ölik egymást, én pedig csak írok. Tegnap este már honvágyunk volt. Bármennyire is béna város Szekszárd, azért a mienk. Hiába nincsenek jó bulik, nincsen plázánk, mozink... szeretjük. Várjuk már mindannyian a hazautazást.

11 óra 15 perc

Kiderült, hogy Gáborhoz képest egy menyasszony kutya füle, hiszen 20 percébe tellett, hogy hatalmas ruhatárából elővegye fürdőgatyáját és felhúzza. 15 óráig strandoltunk, s mikor már elköltöttük az összes pénzünket, akkor öcsém még egy fagyit kért. Készségesen megkérdezte tőle az eladó, hogy csokisat vagy vaníliásat kér-e, mire öcsi megadta a kegyelemdöfést: „epreset". A válasz tömör és velős volt: „Olyan nincsen, nem is volt". Így maradta vaníliás, nekünk pedig a pakolás...

21 óra

Az esti koncerten kicsit felszabadultabbá vált már mindenki. Tulajdonképpen a versengés szelleme itt már nem volt jelen. A koncert remek volt, csak már megint azok a fránya szomszédok jöttek közbe :-). 23 órakor már bevágtuk a szunyát, mert reggel korai keléssel kellett számolnunk.

2011. július 8-a 5.50 perc. Szülinapom :-)

A hajnali kelés annyira megzavart, hogy a faházikó kulcsát elfelejtettem leadni. Postán küldtem vissza Szekszárdról... Emőke hidegcsomagja tartott minket életben a 7 óra 25 percesre sikeredő út alatt. Mondjuk útközben kicsit jótékonykodtunk három brióssal. A pécsi IC-n jött hozzánk egy nő és mondja, hogy adjunk neki pénzt kajára. Kijelentettem, hogy pénzünk nincsen, de kajánk az van. A három brióst megkapta. Mindenki jót kuncogott a vonaton, hiszen briósért nem adnak kannás bort.:-)

Köszön mindent az IFU Szekszárd csapata! További lelkes természetjárást kívánunk!